Hajóbemutató
Out95

A Hajó Magazin 128. számában már írtunk erről a hajóról. Akkor, mint egy érdekes kísérletet mutattuk be. A cikk kapcsán vette fel a kapcsolatot a hajó tulajdonosaival Ruják István, és invitálta őket a Kékszalagra. Így megjelent az izgalmas formájú brit versenyhajó, amely hosszú ideje az első olyan külföldi, aki akár esélyes is lehet a balatoni tókerülőn.

Már amikor megérkezett a füredi telepre jókora feltűnést keltett. Meglepő formáját látva többek kétkedve nézegették és kérdezték, hogy mitől marad ez a szerkezet egyáltalán talpon? Arról nem is beszélve, hogy hogyan lehet erősebb szélben megvitorlázni?

- Hamar kiderült, frissebb szélben érzi igazán elemében magát a hajó - meséli a Kékszalagon ezzel a hajóval induló Sipos Ágoston -, és nem a cirkáló szakasz az erőssége, mint az a Hajó Magazinban is megjelent, hanem kimondottan bőszeles a gép.
Ez a 9,5 méteres hajó tulajdonképpen egy nagy tengeri versenyhajó kicsinyített modellje. Pontosabban egy százlábas hajóterv előzetese, bizonyítandó - a potenciális szponzoroknak -, hogy életképes a konstrukció. Ennek keretében járja a csapat a nagy európai versenyeket, terveik között szerepel a Rund um, a Bol d'Or, a Centomiglia és a Kékszalag mellett több tengeri verseny is. Eddig minden versenyüket abszolválták, időnként figyelemre méltó eredménnyel. A Kékszalag abszolút 8. helye - különös tekintettel a szélviszonyokra - is szép teljesítmény.
- A hajó nagyon izgalmas - mesél tovább Sipos -, a keskeny test miatt könnyen megbillen, de egy kifújt szélben, köszönhetően a nagy sebességnek (és a most először használt trapéznak), igazán stabil. Korábban trapéz nélkül vitorláztak vele, persze kevesebb vitorlával. A balatoni verseny is a tapasztalatszerzést szolgálta, de alapvetően elégedettek voltak a hajóval a tulajdonosok. Számunkra - akik a hajón voltunk magyarok (Bányai Attila, Alibán Gábor és én) - igazi élményt jelentett, elsősorban a tihanyi cső előtti néhány kilométeres rohanás. Ezen a szakaszon utol is értünk egy liberát, de még a vezető hajó is lőtávolba került. Később az egyre jobban leálló szélben persze ismét lemaradtunk.

- Hatan voltunk a versenyen, ez az optimális létszám. Négyen, időnként a kormányos ötödikként, a trapézon, míg egy ember, a vitorlatrimmer, mindig benn dolgozik. A hajó tulajdonképpen úgy viselkedik, mint egy jolle: frissebb szélben állandóan shottolni kell, az oldalsó szárnyak nem érhetnek vízbe, mert ilyenkor gyakorlatilag megáll, de a biztonságot jól szolgálja, mert ezen támaszkodva szinte felboríthatatlan. Jóval a vízszintes alá kellene dönteni - kb. 110 fokra - a hajót, hogy az árboccsúcs vízbe kerüljön.

Szekeres